2017. október 8., vasárnap

Hard Dog Race Poland 2017

Végre indultunk a Hard Dog Racen!!!!

Várunk a rajtra
Három verseny volt már Magyarországon, a legelső még 2016-ban, amit kevésbé hirdettek, nem volt nagy marketingje, egy nappal a verseny előtt tudtam meg, hogy létezik, de drága volt a helyszíni nevezés és akkor még nem volt melóm és a záróvizsgám előtt álltam. Erről inkább ne is beszéljünk... 😃
2017-ben nyár elején (június 3.) volt a Base (6 km), amikor is én és a vőlegényem nyaraltunk, esélytelen lett volna megszakítani, visszajönni versenyezni aztán meg újra nyaralni menni... A Wildot (12 km) pedig pont az esküvőnk napján rendezték meg... Vad lett volna lefutni azt a távot és aztán még időben odaérni... készülődni nem maradt volna időm, szóval ezt a versenyt is ki kellett hagynom.
Ám júliusban kiírták a lengyel versenyt, és gyorsan izzítottam is Berry és Peggy gazdi Emesét, hogy menjüüüünk. Igazából őt se nagyon kellett rábeszélni (volt olyan mákos, hogy mindkét idei versenyen részt tudott venni amúgy, szóval tudta mi a jó), és elkezdett szervezkedni, amiből az lett a vége, hogy bérelt kisbusszal 7 fővel és 8 kutyával útnak indultunk Lengyelországba október 22-én reggel. Köszönöm Emese!!! 😊

Csapatkép a versenyhelyszínen


Azt mondjuk előtte két héttel láttuk, hogy az időjárás nem annyira fog kedvezni nekünk, de én amúgy bármikor inkább a hideget választom, mint a nyári 40 fokot. 😃 Úgyhogy hálisten 8 fok, szakadó eső és térdig érő tócsák voltak a helyszínen, amikor pénteken megérkeztünk, és hálisten ez szombatra csak rosszabb lett. 😃
De tökre nem érdekelt, végre ott voltam, végre rajthoz állhattam!

A Rajt
Péntek este relatíve hamar aludt mindenki, szombaton a legtöbben 9:00-kor rajtoltunk. És a rajt olyan szép volt, tök jól belehúzott a kutya a pórázba, bár nagy hibát követtem el azzal, hogy a többiekkel együtt indultam egy nem túl húzós kutyával. Igaz, ott is mondtam, hogy utánuk szeretnék indulni, de nem voltam elég eltökélt, és rá lettem beszélve, hogy induljunk együtt. Szóval ebből az lett, hogy Molly addig húzott, amíg előttünk voltak az ismerős kutyák, és ott hagyta abba, amikor leelőztük őket. Az első 2 brutál emelkedőn kb. én vonszoltam fel a kutyát, mert folyton hátrafelé nézett, be is feszített néha és várt mint egy gyépés... 😃 De azért imádom. A második emelkedőn ráadásul mindeközben egy 15 kg-s táposzsákot kellett felvinni és lehozni, a baromi csúszós sáron. Szóval belőlem az eleje olyan sokat kivett, hogy az időnkkel abszolút elégedetLEN vagyok /01:05:31 (10:55 min/km)/, de lévén, hogy első verseny, és lövésem se volt arról, hogy a kutya hogyan fog reagálni ezekre, végülis sokkal jobb nem lehetett volna.

Mollyt az eső nem kifejezetten zavarta, a pocsolyákon is átgázolt... mondjuk a második vizesároknál meglepett, mert betámasztott előtte úgy, hogy a hám szépen le is csúszott a fején keresztül. Szerintem a "part" meredekségével volt problémája, mert utána - bár óvatosan - de utánam úszott. 😊 Ezek után a totál kifordított hámot sikerült nagyjából 2 perc alatt visszakínlódjam a kutyára. 😃

Mindkettőnk kedvence az utolsó vizes akadály volt, ahol az ember is nyakig mászott a murva hideg vizesárokban (felettünk rács volt). Na itt azért éreztem én is, hogy hideg.... 😃

Kedvenc vizesárkunk


Molly bár nem húzott túl sokat, de az elejéhez képest a másfeledik kilométertől legalább hátrafelé se húzott, jött szépen mellettem, néha bele-belelendült, ügyes volt, de asszem megfogadok pár tanácsot húzásra tanítással kapcsolatban, hogy jövőre jobbak legyünk. 😉 Cserébe az akadályokon úgy ugrált, mintha erre született volna: kutyaházakba elsőként mászott be, velem létrázott, kerékgumikon úgy ugrált, mint kecske a sziklákon. Ügyes volt nagyon, imádom. 💓

itt még előttünk volt a kedvenc ismerősünk: Molly húzott 😊

Haverok mögöttünk, nem húz...

Víííííz, úgyhogy egy kicsit mégis 😃
A szervezésről is csak jót tudok mondani, le a kalappal és csak így tovább! Tök jó volt a tájékoztatás, rengeteg segítő volt aki útba tudott igazítani, és akiknek a 95%-a beszélt angolul. Mesés befutócsomagot kaptunk a végén kuponokkal, K9 hámmal, pólóval, Josera jutifalatokkal, pórázzal és 3 havi kullancs spotonnal! Az érmek is csodásak, csak azt sajnálom, hogy mivel nem voltam az idei Wildon, Mollynak csak fél érme van a Basere. Remélem jövőre is ilyen stílusú érmeket kapunk majd, és össze tudom illeszteni a két felet. 😊
A csapat 9:00-kor rajtoló fele a verseny után

Nem lett tiszta a végére 😃 
Igyekeztem megelőzni, hogy megfázzon, de ez a gyökér a gémkapcsolt pokrócból fél perc alatt mászott ki... Viszont nem is fázott meg. Kis nyomi. 😊

Vasárnap bár fáradtan, de hazafelé bementünk Brünnbe (Brno) egy rövid városnézésre. Egy feltűnően rózsaszínre festett tank előtt lőttünk még egy utolsó csoportképet és felbaktattunk a várhoz is. 😊



Fent a várnál 😊
Jövőőőőőre semmi sem állíthat meg, hogy az összes HDR-en részt vegyek, ami itthon lesz és ha lehetőségem adódik, megyek külföldre is. 😊

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése